Dr. Siegbert Tarrasch, a múlt század egyik legkiválóbb sakkozója mondta, hogy egy jó sakkparti a középjátékban dől el. Egy jó partit mondott, amelyben mindkét fél színvonalasan játszik, szabálytalanság nélkül, amit öröm játszani és nézni. De mi köze ehhez az én játszmáimnak? - kérdezheted.
Ha mindkét játékos jól játszik, az - valljuk be - egy kissé unalmas, és a parti döntetlenül ér véget. Hány partid végződik döntetlenül? Ötből egy, körülbelül. Emlékszem, hogy amikor egy komoly sakkversenyen először játszottam döntetlent, úgy éreztem, mintha valami furcsa dolgot tettem volna. Már teljesen profi voltam abban, hogy a döntetlen ajánlatokat egy fejrázással, még abban a pillanatban visszautasítsam, hacsak két király nem maradt a táblán. Később, amikor közeledsz a mesteri szinthez, megszokod a döntetleneket, de ez nem jelenti azt, hogy könnyebben találsz játszmáid között hibátlanokat. Azt hiszed Kaszparovnak könnyű dolga lenne egy hibátlan gyöngyszemet alkotni? Tévedsz. Persze ez nem jelenti azt, hogy a nagymesteri játszmákban könnyen megtaláljuk a hibákat. Amit Kaszparov szörnyű hibának tart, azt egy gyengébb játékos remeknek láthatja. Egyszóval játékod megjavításának egyik fontos része az, hogy rájöjj, milyen típusú hibákat vétesz. Ezután már el tudod kezdeni kitörölni a szörnyűségeket a stílusodból.
Amikor Kramnyik nagymester kikapott Shirov nagymestertől, azt mondta, ellenfelének szerencséje volt, mert az ötször hibázott a partiban, míg ő csak egyszer, de az döntő volt - 5 hiba 1 ellen, és vesztett! Hogy lehet ez? A választ az elnézésmérő adja.
Négy foka van az elnézéseknek. Nem a megszámlálhatatlan apró elnézésre gondolok, hanem a komolyakra. Egy Oh ne! vagy néhány Hoppá! után még megmentheted a partit, de egyenlő állásban egy Lőjetek le! már a végítélet, és egy %&@!#$*&! után rögtön feladhatod.
A Hoppá!-t gyakran pontatlanságnak hívják, amit nem is rögtön veszünk észre, csak egy kis vizsgálódás után. Nem igazán rossz lépés, inkább csak volt nála jobb. A Hoppá! csak egy gyöngítő lépés, aminek nincs rögtön következménye, de később egy végzetes gyengítést okoz az állásodban. Egy túl mohó gyaloglépés ide tartozik. Sok olyan játékost látsz, aki előreküldi gyalogait, hogy "ideiglenesen" - visszaszorítsa ellenfele figuráit, aztán 20 lépéssel később azt látja, hogy állása lyukakból és gyenge gyalogokból áll.
Van egy jó módszer arra, hogy a Hoppá!-kat száműzd a játékodból. Mielőtt lépnél, gondold meg, mi lesz a lépésed későbbi következménye. Jó, hogy most biztos a királyállásod, de nem tud-e ellenfeled később vonalat nyitni pont a királyod előtt? Pompás, hogy pár gyalogodat előretolva visszazavarod a huszárt,de nem tud-e még jobb helyre kerülni, ha később gyalogaid szétterülnek? Különösen figyelj a gyalog- és a királylépésekre, mert a gyaloggal már nem tudsz visszalépni, és a király már nehezen tud visszavonulni, ha rossz helyre kerül.
A másik út, amiről nem fordulhatsz vissza, az ütés. Ellenfeled futója ott ólálkodik királyod körül, ezért huszároddal leütöd. De tudod-e, hogy zárt állásban a futóddal nem érsz sokat a huszárral szemben, nyílt állásban pedig a futó hasznosabb? Csak akkor dönts a csere mellett, ha nincs más megoldás. Nem léphetsz-e ki a támadásból? Gyaloghátrányos végjátékot két vagy négy bástya mellett jobb játszani? Gyakran látni játékosokat, hogy lecserélik utolsó tisztjüket és egy teljesen vesztő gyalogvégjátékba érnek. Ilyenkor a végjátékbeli tájékozatlanságon túl az a mentség, hogy "hiszen egyenértékű csere volt". Ébredj fel! Egyenértékű csere nem létezik!!! Minden ütéssel folyamatosan változik az állás, és értékelned kell, hogy mennyire változik meg 10, sőt esetleg 40 lépés múlva. (Ez az a "tervezés és stratégia" nevű maszlag,amiről a felnőttek szövegelnek.) Nem arról beszélek, hogy számolj ki változatokat, hanem arról, hogy nézz szét a táblán mielőtt kilépsz az "Igazítok!" birodalmából.
Csupán egy kis plusz időt kell erre fordítanod. Ne félj cserélni, sok közülük kötelező, sok pedig jelentősen javítja az állásodat. Vállald a hosszú távú gyengítést, ha rövid távon nyersz. Láttam valakit, aki nem ütött le egy tisztet, mert elrontotta volna a királyállását! Ilyenkor nyugodtan nyerd le a futót, csak a tisztelőnnyel maradjon védhető a királyod. A lényeg, hogy több legyen az előny, mint a hátrány.
Amíg a Hoppák gyakran észrevehetetlenek, addig az Óh, ne! lépések rettenetesen láthatóvá válnak - rögtön, miután ellenfeled válaszolt. Ezek a lépések számolási hiba miatt, de még gyakrabban a számolás hiánya miatt jönnek elő. Furcsa módon, bár sok hiba a tervezés hiánya miatt keletkezik, az Óh, ne! gyakran a "túltervezés" miatt alakul ki. Mialatt a saját terveden dolgozol, elfelejted, hogy ellenfelednek is lehet terve, és az nem passzol a tiedhez! Ülsz és várod ellenfeled "természetes" válaszát, amikor hirtelen leesel a székről, mert ellenfeled olyat lépett, ami nem is fordult meg a te szorgalmasan tervező agyadban.
A következő állás egy ifjúsági versenyről való. Világos éppen meglépte 7. Fe3 lépését. Ez arra kényszeríti sötétet, hogy megvédje a megtámadott c5 gyalogát, amire világos Ve2 tervez azzal a kettős céllal, hogy Fh6-tal lecserélje ellenfele g7 futóját, és hosszúra sáncoljon, centralizálva a1 bástyáját. Kiváló terv! Világosnak fejlődési előnye van, figurái jól állnak, támadják a centrumot, és sötét még csak nem is sáncolt. Az egyetlen dolog ami világos számára hiányzik még - pedig sötétnek már megvan - egy nyert játszma! Miért olyan nevetségesen buta a 7. Fe3 lépés?
Balszerencsénkre, sötétnek nem kötelező megvédeni a gyalogát! Gondolj csak vissza, hogy mindig meg kell védenem a megtámadott figurát, kivéve, ha hatásosan ellentámadhatok. Sötét előnyt húzhat világos rosszul kiválasztott lépéséből, 7. ..., d5! lépéssel, amivel tisztet nyer.
Óh, neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!
Kiküszöbölheted repertoárodból az Óh, ne! lépések számát, ha ellenőrzöd, hogy mit léphet még az ellenfeled, azon kívül, amit te szánsz neki. Nem ellenőrizhetsz mindig minden lépést, nem is muszáj, de ha kinyitod a szemed, és nem csak a saját tervedet nézed, sok ÉLŐ pontodat megmentheted. Csak vésd az eszedbe, hogy nincs természetes lépés! Attól a ritka esettől eltekintve, hogy csak egy vagy két szabályos lépés tehető, ellenfeled mindig okozhat neked meglepetést.
Elérkeztünk "állatkertünk legrondább és legnagyobb állataihoz". A Lőjetek le! és a %&@!#$*&! kategóriák közeli rokonok, és csak az időzítésben különböznek. Ezek az elnézések sértik leginkább a büszkeségünket, mert ezek a legnyilvánvalóbbak. "Hogy nézhettem ezt el?","Egy idióta is észrevenné!", "Nem kellene mégis átváltanom a bridzsre?" Ezek a leggyakoribb kísérői a Lőjetek le! elnézésnek. A %&@!#$*&! még rosszabb, mert mindig akkor jön elő, amikor a dolgok a legnagyobb rendben folynak.
Most mit tegyünk? A közellenség fel van derítve, de hogyan védekezzünk ellene? Már láttuk, hogy többet kell foglalkoznunk ellenfelünk lépésével, és ez segít, de a sajátunkkal is. Természetes, hogy először a saját lépésünket vizsgáljuk meg. Mielőtt azonban lépünk, néhány dolgot kell még tennünk:
1. Most te lépsz, de ha megint ő jönne, mi történne? Ez az, amit a sakkprogramozók null-lépésnek neveznek, és arra kényszerítenek, hogy vedd észre a fenyegetést. Ne várj, amíg ellenfeled terve kivédhetetlen. Van-e amire azonnal reagálnod kell? Minden egylépéses matt valamikor 3-lépéses matt volt. Próbáld ki a null-lépéses módszert.
2. Van-e kötelező lépésed? Van-e megsemmisítő csapásod? Ha taktikai csapásod van, akkor pozíciót kidobhatod az ablakon. Ragadd meg rá a lehetőséget, mert ha kiengeded az ellenfeledet egy elnézése után, ez már a te elnézésed is.
3. Biztos vagyok benne, hogy látod milyen hatalmas lesz a futód, bástyád az új helyén, de mit csinált a régi helyén? Védett egy fontos gyalogot? Megakadályozott egy ronda sakkot? Ne csak azzal törődj, mi lesz a lépésed után, hanem azzal is, mi volt előtte. Jó, már nem teszed ütésbe a figurákat. De milyen gyakori, hogy ellépsz egy figurával, ami védett egy másikat? Fogadok, már milliószor megtetted.
Most megnézzük, hogy egy erős nemzetközi mester is el tudja követni ezt a bűnt. Meglátott egy védtelen gyalogot, és leütötte a bástyájával Ba2 lépéssel. De a bástya valami fontosat hajtott végre a8-on, amit a2-n nem!
És erre jött Hf4! Most a futó nem léphet el, mert Bd8 után Vh8 matt! De ha sötét Ba5-tel védi a futót, akkor Vd8 sakk és úszott a bástya! Pedig ha a bástya a8-on maradt volna, akkor az alapsor védve lett volna. %&@!#$*&!
És most kapsz egy kis házi feladatot. Mi örökké a saját játszmáinkat vizsgáljuk. Ezért nézd meg, milyen elnézésekre vagy hajlamos. Gondolod, hogy ezek akkor is megesnének, ha a módszeremet alkalmaznád? De vigyázz a vizsgálódásnál, nem mindig az utolsó lépés a végső szög a koporsóba.
Amiket itt leírtam, csak azokra a játszmákra érvényesek, amikor van elég idő a gondolkodásra. Nem igaz a villámsakkra, amikor csak 5 perc van a teljes partira. Ha főleg ilyen rövid partikat játszol, ne panaszkodj nekem, hogy a versenysakk-tudásod nem fejlődik. Koncentrálóképességed akkor fog javulni, ha elegendő gondolkodási időt adsz magadnak. Egyetlen 3-4 órás partiból többet tanulhatsz, mint egy tucat villámpartiból, miközben még a villámpartiban is javulsz. Ne ismételd meg a típushibáidat! Légy tudatos! Dönts, és ne csak próbálkozz!
Bizakodás helyett tudj! Vesztés helyett nyerj!
Forrás: Michael Gringard, argentin sakkíró: Hogyan kerüljük el az elnézéseket?
Fordította: Papagorasz Takisz
Fordította: Papagorasz Takisz
