Wilhelm Steinitz

Wilhelm (később William) Steinitz (Prága, 1836. május 17. – New York, 1900. augusztus 12.) osztrák-amerikai sakkozó, az első hivatalos sakkvilágbajnok. A pozíciós játék megteremtőjének, Paul Morphyval együtt a modern sakkjáték megalapozójának tartják.

Világbajnok: 1886-1894

Steinitz pályafutását nagy sikerek és gyengébb eredmények is jellemezték, a korábbi romantikus sakkfelfogással szemben a pozíciós játékvezetés híve volt. Steinitz első hivatalos világbajnoki páros mérkőzését 1886-ban játszotta a lengyel Zukertort ellen, a mérkőzés megnyeréséhez szükséges tizedik győzelmét a 19. játszmában érte el öt vereség mellett. Három évvel később Csigorinnal szemben megvédte címét (10,5-6,5), majd Günsbergre mért vereséget (10,5 – 8,5). 1892-ben ismét megmérkőzött Csigorinnal, és óriási csatában védte címét, 23 partit vívtak, 10 nyerés mellett nyolcszor kikapott. Steinitz két évvel később az üstökösszerűen feltűnt német Emanuel Laskerrel mérkőzött meg, és a 26 éves kihívó 10 győzelem és öt vereség mellett elhódította a világbajnoki címet. A jelentős korkülönbség előnyeit Lasker jól használta ki, ellenfele hibáira könyörtelenül lecsapott, de a mérkőzés erkölcsi győztese Steinitz volt, a megnyert partijai stratégiailag megalapozottak, minőségileg jobbak, élvezhetőbbek voltak. A visszavágón Lasker két év múlva megsemmisítő vereséget mért Steinitzre, tíz partit nyert meg, és mindössze kétszer kényszerült feladásra öt döntetlen mellett.

Pályafutásának jelentősége óriási, mert ő tudományos sakk alapjainak kidolgozója. A következőt vallotta: minden állásra jellemző valamilyen ismertetőjel, amely segít a további helyes játékvezetés megtalálásában, és segít elkerülni egy hatalmas és hihetetlenül bonyolult munkát, amelyet a változatok számolása és értékelése eredményez. Steinitz az állás megítélésének számos ismertetőjelét nevezte meg, így születtek meg a Steinitzi elvek:

-fejlődési előny , -tisztek aktivitása (mozgékonysága) , -centrum elfoglalása, -királyok helyzete, -gyenge mezők, -jobb gyalogszerkezet, -vezérszárnyi gyalogtöbblet, -nyílt vonalak/átlók birtoklása, -futópár stb. Természetesen ezek megítélése sokat finomodott az elmúlt százegynéhány esztendőben, de ezek felfedezése volt az igazi áttörés.

Steinitz kezdetben maga is a kombinációs iskola híve volt, de aztán elképzeléseit makacsul védve szigorúan pozíciós stílusban játszott.