Szultán a vasketrecben
Sosembaj, Timur Lenk első költője, nagy gondba merült. Semmi sem rímelt a vasketrec szóra, és egyébként sem jutott az eszébe semmi. Ahogy fel-alá járt Szamarkand utcáin, sakkozókat vett észre, akik egy izgalmas játszma köré csődültek, fogadásokat kötöttek. Éppen ez volt az állás:
- Jól figyelj! - mondta a világos bábuk vezetője. - Én neked most akár egy lépésben is mattot adhatnék 1. Hg5-tel. De mivel a minap megbántottál, kínhalállal pusztulsz el. Fenséges urunktól vettem a példát, legyen a neve ezerszer áldott! - E szavaknál az egész piac arcra borult, majd amikor néhány perc múlva felegyenesedtek, a sakkozó folytatta:
- Vasketrecbe zárlak, miként urunk tette azzal a kutya szultánnal, és ott fojtlak meg a tizedik lépésben. Íme:
1. f3+, gxf3 2. exd3+, cxd3 3. Ff5+, exf5 4. Bd4+, cxd4 5.a8F+, Fd5 6. Be6+, dxe6 7. Fxd5+, exd5 8. Hf6+, gxf6 9. Ve5+, fxe5 10. Hg5+ matt!
Több sem kellett Sosembajnak. Gondosan lejegyezte az állást, és másnap, amikor Timur Lenk unottan hallgatta dalosai énekét, amelyek őt földre szállt istennek, a hadurak hadurának, a bölcsek bölcsének minősítették, kedvencéhez, Sosembajhoz fordult:
- Hát te nem találtál győzelmemre ritmust?
- Többet nagyúr! Nevedet belefoglaltam a játékok játékába, hogy messzi századok emberei is emlékezzenek, hogyan zárod vasketrecbe az esztelenül ellened törőket!
Ez a jó időben tett séta meghozta Sosembajnak „a dalosok dalosa” címet, valamint a selyemövet a lelógó gyémántokkal. Más kérdés, hogy Timur Lenk három év múlva meghalt és utóda elkergette Sosembajt, mondván: - Az még rendben van, hogy rossz verseket csinálsz, de hogy még sakkozol is, az túlzás. Nem szenvedhetem az értelmiségieket !
Források:
A feladvány szerzõje: Karl Janish (Sonntagsblätter, 1861).
Bakcsi György: En Passant felügyelõ visszatér
