Breyer Gyula (Budapest, 1893. április 30. – Pozsony, 1921. november 9.) magyar sakkbajnok, sakkíró, a vakjáték világhírű játékosa és mérnök volt, a sakkelmélet hypermodern iskolájának vezető tagja, központi alakja volt.
Egyik rekordja a későbbi holland világbajnok Max Euwe ellen: 1921-ben fekete bábukkal verte őt Bécsben: 1.e4 Nc6 2.Nc3 Nf6 3.d4 e5 4.dxe5 Nxe5 5.f4 Nc6 6.e5 Ng8 7.Bc4 d6 8.Nf3 Bg4 9.O-O Qd7 10.Qe1 O-O-O 11.Ng5 dxe5 12.Kh1 f6 13.Nf7 Na5 14.Nxd8 Nxc4 15.Qe4 Nd6 16.Qb4 Be7 17.fxe5 fxe5 18.Nxb7 Nxb7 19.Rf8+ Bxf8 20.Qxf8+ Qd8 21.Qxg7 Nf6 22.Bg5 Rg8 23.Qh6 Rg6 24.Qh4 Nd6 25.Rf1 Nf5 26.Qxg4 Nxg4 27.Bxd8 Nge3 28.Rf3 Kxd8 29.h3 Rg3 30.Rxg3 Nxg3+ 0-1
Breyert a Breyer Gambit (1.e4 e5 2.f4 exf4 3 Qf3) tette halhatatlanná a sakkozó között, de felismerte a királycsel egy variációját. A Breyer variáció a Ruy Lopezben fekete újra-útválasztással jár a királynője lovagja d7 fokozott rugalmasságért (1.e4 e5 2.Nf3 Nc6 3 Bb5 a6 4.Ba4 Nf6 5.0-0 Be7 6.Re1 b5 7.Bb3 0-0 8.c3 d6 9.h3 Nb8 10.d4 Nbd7). Ez a sorozat az 1960-as években divatossá vált, és Boris Spassky ex-világbajnok egyik kedvence.
Új megnyitási eszméket dolgozott ki a szicíliai védelemben (Kosztics-Breyer, Göteborg, 1920), a királycselben, a spanyol megnyitásban és a budapest cselben. 1916-ban Breyer alkalmazta először (Esser ellen) versenyjátszmában a budapesti védelmet (a budapesti Barász mester ötlete volt). A spanyol megnyitásban Hc6-b8 lépését a mai világnagyságok is előszeretettel alkalmazzák. 1910-ben egy középiskolás versenyt nyert meg. 1911-ben Kölnben az A-főtornán 6., 1912-ben a Budapesti Sakk Kör versenyén 1-2., majd Pöstyénben nemzetközi versenyen is helyt állt (7-8. helyezés), Boroszlóban 8-11. helyezett. Csak a világ élvonalába tartozó nagymesterek előzték meg! 1912-ben magyar bajnokságot nyert Temesvárott. Ez 19 évesen hatalmas siker, Asztalos Lajost, Havasi Kornélt és Réti Richárdot is megelőzte. 1913 kevésbé sikeres. A Budapesti Sakk Kör két versenyét ugyan megnyeri, ami szép eredmény, de Scheveningenben egy közepes erejű nemzetközi tornán csupán 6-7., és a magyar bajnokságon 4. 1914-ben a mannheimi tornán Aljehin, Vidmar és Spielmann mögött, Rétivel és Marshallal együtt 4-6. és megelőzi Janowskit, Tarrascht, Bogoljubovot, Durest és Tartakowert. Ez azonban csak a 11. forduló utáni állás: ekkor kitört a világháború, a verseny félbeszakadt. A világ tragédiája az ő versenyzői pályafutásának a megtorpanását is jelentette.
