Különleges jelentősége van a sakktáblán a centrum mezőinek. Centrumnak a d4, e4, d5, e5 mezőket nevezzük.
Ezek a mezők rendkívül fontosak. Állítsuk csak bármelyik tisztet e mező valamelyikére, s azt látjuk, hogy annak hatóereje maximális, igen mozgékony és bármelyik szárnyra könnyen átdobható. Néha bővített centrumról beszélünk, amely a c3-c6-f6-f3 mezőkkel határolt négyzetet foglalja magában.
A cselekvési terv általános irányának kidolgozásakor, és a legközelebbi játékszakasz jellegének kialakításánál, mindig figyelembe kell venni a gyalogalakulat felépítését a centrumban.
A gyalogalakulat jellegétől függően szoktuk kitűzni a "harcvezetés módszerét" is. A továbbiakban néhány centrumbeli gyalogalakzat-típust vizsgálunk meg és megjelöljük a nekik megfelelő játékmódot.
Zárt centrum
A spanyol játék, a nimzoindiai védelem, a királyindiai védelem több változatában előfordul, hogy a világos és a sötét centrális gyalogok egymásba torkolódnak - zárt centrum keletkezik.
A táblán nincsenek nyílt vonalak, a legfontosabb átlókat gyalogok tömték el. A centrum áthatolhatatlan a tisztek számára.
Mit tegyünk ebben az esetben ? Milyen tervet válasszunk ?
Mivel a centrumban játékot kezdeményezni lehetetlen, a küzdelem természetesen a szárnyakra tevődik át. A ellenfelek kitűzik támadásuk tervét a tábla szélén, igyekeznek felnyitni a hosszanti vonalakat és megkerülni a szemben álló haderőt.
A sakkozó aszerint, hogy támadásra, vagy védekezésre kényszerül, megjelöli a legközelebbi feladatok pontos tervét.
Az aktív terv feltételezi a támadás indítását azon a szárnyon, ahol saját állásunk erősebb. Az esetek többségében gyalogroham szervezésére kerül kerül sor, mivel a centrum zárt, így saját királyunk állását felnyitni nem túl veszélyes. Ami a legfontosabb: a védekező nem képes határozott ellenintézkedésekre - nem tud centrum-csapással válaszolni a szárnyon indított támadásra.
A védekező terv alapja az akadályok létesítése, védelmi támaszpontok létrehozása. Ezeket azon a szárnyon építjük ki, ahol védelmi műveleteket folytatunk, azzal a céllal, hogy megelőzzük ellenfelünket a másik szárnyon kibontakozó támadás előrehaladásban.
Ki lesz gyorsabb a támadásban - ez döntő tényező hasonló állásokban. Közben mindkét félnek gondosan ügyelnie kell a centrumbeli ellencsapás lehetőségére.
Jellegzetes példája a zárt centrum esetén folytatott játéknak a
Kotov-Szpasszkij játszma 1958-ból.
Világos észrevehetően alábecsüli a sötét tisztek aktivitását és azokat a taktikai lehetőségeket, amelyek a nagy erejű g7 futóban és a sötét nehéztisztekben rejlenek. Veszélytelenebb lett volna 18. Kd2 majd
19. Bag1.
18. ..., Bb8 19. Hg3, c4 20. Fc2.
Felhasznált források: A.P. Szokolszkij: A megnyitás és középjáték alapelvei ,1979
A.Kotov: A sakkozó gondolkodásának titkai,1977
Az aktív terv feltételezi a támadás indítását azon a szárnyon, ahol saját állásunk erősebb. Az esetek többségében gyalogroham szervezésére kerül kerül sor, mivel a centrum zárt, így saját királyunk állását felnyitni nem túl veszélyes. Ami a legfontosabb: a védekező nem képes határozott ellenintézkedésekre - nem tud centrum-csapással válaszolni a szárnyon indított támadásra.
A védekező terv alapja az akadályok létesítése, védelmi támaszpontok létrehozása. Ezeket azon a szárnyon építjük ki, ahol védelmi műveleteket folytatunk, azzal a céllal, hogy megelőzzük ellenfelünket a másik szárnyon kibontakozó támadás előrehaladásban.
Ki lesz gyorsabb a támadásban - ez döntő tényező hasonló állásokban. Közben mindkét félnek gondosan ügyelnie kell a centrumbeli ellencsapás lehetőségére.
Jellegzetes példája a zárt centrum esetén folytatott játéknak a
Kotov-Szpasszkij játszma 1958-ból.
Könnyű rájönni, hogy a fenti állás a királyindiai védelemből adódott. A centrum zárt, ezért mindkét fél a szárnyakon készít elő támadást. Melyikük előzi meg a másikat: világos a királyszárnyon, vagy pedig sötét a vezérszárnyon ? - ennek eldöntése határozza meg, hogy kié lesz a kezdeményezés. Érthető, hogy hasonló esetekben nem szabad késlekedni.
10. Fd3, b5 Szpasszkij nem számolgatja a gyalogokat, de világos sem törekszik anyagi előnyre. Hasonló helyzetekben fontos, hogy ne tegyük lehetővé a vonalnyitást azon szárnyon, ahol az ellenfél támad.
11. Vd2, b:c 12. F:c4 Világos nem tud kitartani tovább.
Ha futójával hátrálna c2-re, lassítaná a vezérszárnyi események kibontakozását, most viszont Szpasszkij lehetőséget kap arra, hogy keresztülvigye azt a centrumbeli ellencsapást, amitől annyira tartania kell a szárnyi támadást kezdeményezőknek.
12. ..., Hd7 13. h5, Hb6 14. Fd3, a5 15. h:g, f:g 16. Vh2, Hf6 17. Hh3, Ve7 18. He2.
19. Bag1.
18. ..., Bb8 19. Hg3, c4 20. Fc2.
20. ..., H:bd5 ! Nagyszerű huszáráldozat, amellyel felnyílik a centrum és sötét döntő kezdeményezéshez jut.
21. e:d, B:b2 22. Hg5
Szpasszkij a ragyogó tervet most egy újabb, ezúttal már látszatáldozattal fejezhette volna be - 22. ..., e4 ! lépéssel, ami után a nyílt vonalakhoz jutott sötét tisztek gyorsan eldönthették volna a küzdelmet. Ehelyett világos számára lehetővé tette, hogy 22. ..., h6 ? 23. He4, H:d5 24. F:h6 útján magához ragadja a kezdeményezést, és a folytatásban megnyerje a játszmát.
Felhasznált források: A.P. Szokolszkij: A megnyitás és középjáték alapelvei ,1979
A.Kotov: A sakkozó gondolkodásának titkai,1977
