A védekezés egyik változatáról beszélünk akkor is, amikor a megtámadott figura félrehúzódik a támadás elől, és ezzel megszünteti az ellenfél figurájának támadó tevékenységét. Legtöbb esetben a félrehúzódott figura, melyet eltávolítunk a támadás tűzvonalából, egy újabb kombinációs elemmel folytatja a játékot.
Lássunk egy ilyen példát. 
Világos indul és meg kell mentenie könnyű tisztjeit, melyeket a sötét bástya kettős támadással, a megadásra szeretne kényszeríteni.
1. Fb2+
A futó kilép a támadás aló és megtámadja sötét királyát.
1. ..., Kg8 2. Hg1
A másik megtámadott figura is távozik a támadás vonalából, a g1 mezőre, mivel csak így tudja megakadályozni a sötét bástyát a további támadásban. Ezzel a lépésével lezárja az alapvonalat is egyben, amellyel megakadályozza sötét király elleni támadását.
Nem csak sakkfigurát támadunk, vannak helyzetek, amikor az üres mezőt támadjuk, elfoglaljuk illetve védjük, különösen érvényes ez a király körüli mezőkre.
Lehet, hogy csak nyomást akarunk gyakorolni az ellenfélre, esetleg fedezni akarunk vagy mattot adni, de legtöbbször a játszma folytatásában jut igazán kifejezésre, miért is támadtunk, illetve birtokolunk egy-egy üres mezőt.
Lássuk a példát, és már is érthetőbb lesz az eddig elmondott elmélet is.
Világos indul és a következő módon nyer.
1. Vg6
Ezzel a lépéssel a vezérrel a g7 és g8 mezőket támadja, de az f7 mezőt is birtokba veszi, amely szükséges lesz a huszár számára a játszma folytatásában.
A második lépésben 2. Hf7 mattal fenyeget, amelyet sötét csak vezéráldozattal tud kivédeni, de vezér nélkül viszont a játszma is el van veszítve.
A 1.Vg6 lépés tehát a király körüli mezőket veszi támadásba, de legfőbb stratégia értelme mégis a matt támadásban rejlik.
A következő példa egy Marache-Morphy játszmában kialakult állás.
Sötét a következő módon folytatta:
1 ..., B:e4 2. V:e4, Hg3
A bástya áldozat nem sokat érne, amennyiben nem következne a huszár g3-as lépése, amely stratégiailag nem a vezér elleni kettős támadás miatt olyan jelentős, sokkal inkább a világos király melletti f1 és h1 mezők elfoglalása miatt.
Világos 3. V:h7 lépésére 3. ..., Hde2 matt következik, viszont a 3. V:d4 lépésre 3. ..., Hge2+ és sekk, amely után sötét már könnyen megnyeri a játszmát.
A következő példában világos indul és egy győztes tervet dolgozott ki a sötét vezér ellen. Először is elfoglal minden mezőt, amelyre az ellenfél vezére menekülhetne, utána viszont megtámadja.
Lássuk csak.
Következik világos első lépése:
1. Ke1
Először is elfoglalja a sötét vezér elől a d1-es mezőt.
1. ..., Kg7
Sötét minőség előnyben van mégis tehetetlenül kell néznie, hogyan törnek vezére "életére".
2. Vb2
Birtokba veszi az a2-es mezőt is, ezzel felszabadítja a huszárt.
2. ..., Kf6 3. He2, Bb8 4. Hc3
Világos vezért nyer és nyerő állást alakít ki a 64-es mezőn.
Láthatjuk, hogy olyan helyzetekben, amikor az ellenfél valamely figurája szorult helyzetbe kerül, akkor a stratégia kezdő lépéseként elvesszük tőle, elfoglaljuk azokat a mezőket, melyekre még léphetne és befejezésül megtámadjuk majd leütjük.
Még egy figura üldözést láthatunk a következő példában.
Világos legyőzi sötét futóját a következő lépéssel:
1. Kc3
Egy lépéssel két kombinációs elemet is bevet az akcióba világos:
megtámadja a futót és elfoglalja a c4 mezőt.
A király elfoglalja a c2, b3 és c4 mezőt, a világos bástya viszont még három mezőt birtokol - az a2 és a4 mezőre nem léphet 2. Ba6+ miatt, az f7 és g8 mező viszont nem jó, mert sötét sakkal, a kettős támadás alkalmazásával, leveszi a futót.
Az uralom a 64-es mezőn tökéletes.
A következő állás a Makarov-Timchenko játszmában alakult ki 1947-ben.
Lássuk csak.
1. Ke1
Először is elfoglalja a sötét vezér elől a d1-es mezőt.
1. ..., Kg7
Sötét minőség előnyben van mégis tehetetlenül kell néznie, hogyan törnek vezére "életére".
2. Vb2
Birtokba veszi az a2-es mezőt is, ezzel felszabadítja a huszárt.
2. ..., Kf6 3. He2, Bb8 4. Hc3
Világos vezért nyer és nyerő állást alakít ki a 64-es mezőn.
Láthatjuk, hogy olyan helyzetekben, amikor az ellenfél valamely figurája szorult helyzetbe kerül, akkor a stratégia kezdő lépéseként elvesszük tőle, elfoglaljuk azokat a mezőket, melyekre még léphetne és befejezésül megtámadjuk majd leütjük.
R. Rinck nagymestere volt ennek a kombinációs elemnek, sok tanulmányt is készített erre a témára. Lássunk egy párat.
Világos az első lépéssel birtokba veszi a kulcsmezőket.
1. Kc4
A sötét futó egyetlen menekülési pontja a c5 mező lett volna, melyet a világos király megakadályozott.
Ezek után világos 2. Bb7 lépésével döntő támadást mér sötét futójára.
Még egy figura üldözést láthatunk a következő példában.
1. Kc3
Egy lépéssel két kombinációs elemet is bevet az akcióba világos:
megtámadja a futót és elfoglalja a c4 mezőt.
A király elfoglalja a c2, b3 és c4 mezőt, a világos bástya viszont még három mezőt birtokol - az a2 és a4 mezőre nem léphet 2. Ba6+ miatt, az f7 és g8 mező viszont nem jó, mert sötét sakkal, a kettős támadás alkalmazásával, leveszi a futót.
Az uralom a 64-es mezőn tökéletes.
A következő állás a Makarov-Timchenko játszmában alakult ki 1947-ben.
Sötét két aktív futójával kell felvenni a versenyt, de a következő lépéssel világos a sakktábla ura lesz:
1. Va3
Sötét fel is adta a játszmát, mivel a futók elől világos birtokba veszi azokat a mezőket, amelyen tovább dominálhatnának.
Két mezőt a világos király birtokol, az a8 mezőn meg van támadva, az f3 mezőt a vezér birtokolja. Négy mező marad hátra, amelyek nem biztosítanak menekülést a támadás elől: a b7, c6, d5 és e4 mezőkre való lépéskor a vezér kettős támadása fenyeget, amelyben az egyik futó elvész.
Források: Dimitrije Bjelica: Sahovska citanka, 1976 Vladimir Vukovic: Skola kombiniranja, 1978
Márki István: A sakkjáték tankönyve . Kezdők és haladottabbak számára, 1897
V.N.Panov: Sah zanimljiva igra, 1977 