A sakk története a legendák világába nyúlik vissza. Az ismert mese szerint egy brahmin találta fel a sakkot. Jutalmul a rádzsától első hallásra jelentéktelennek tűnő fizetséget kért, mindössze annyi búzaszemet, amennyi a sakktábla kockáira a következő szabály szerint képletesen rátehető: az első kockára egy, a másodikra kettő, a harmadikra négy, vagyis az előzőnek mindig duplája. Hamar kiderült, hogy ennyi búza nem terem a Földön.
Egyesek a fáraók mellett talált figurákból következtettek arra, hogy az egyiptomiak voltak a feltalálók, ám ezek a bábok két másik, ókori táblajátéknak voltak a maradványai. Egyes sakktörténészek sokáig az ókori Görögországot tartották az őshazának, míg mások Babilóniát és Kínát emlegették. Az újabb kutatások alapján azonban egyértelmű, hogy a sakkjáték Indiában született, ám pontosan meg nem határozható időben.
Indiában csaturanga néven játszották. Az indiaiak 2 és 4 személyes sakkot is ismertek, mindkettőben elefántfigurák feleltek meg a mai futóknak. Az őssakkot négyen játszották, 64 mezőn, de dobókockákkal. Négy szín volt a játékban: piros, zöld, sárga és fekete. Minden játékos nyolc bábbal rendelkezett: királlyal, elefánttal (futó), lóval, bástyával (ezt harci szekérként vagy hajóként is ábrázolták) és négy katonával (gyaloggal). Minden bábu annyi mezőt léphetett, amennyit a játékos előtte dobott. A játéknak az volt a célja, hogy az ellenfél trónját elfoglalják. A játékosok párt alkottak. Az nyert, aki legalább két királyt tudott elfogni.
Indiából Perzsiába került át a játék a 6. században. A perzsáktól az arabok és a törökök vették át a sakkot, és ők terjesztették el Európában. Maga az arab játék már nagyban hasonlított a maihoz, bár különbségek azért jócskán akadtak. Például ebben még létezett az elefánt, amely - mai szemmel nézve - meglehetősen furcsa lépésmódot képviselt, ugyanis ez egyfajta futó volt, amely két mezőt is ugorhatott egyszerre, és sakkot is adhatott. A sakk történetének legrégebbi ismert mesterei mind arabok voltak: al-Adli, ar-Rázi (kora legnagyobb mesterének tartották, s még egy művet is írt "Elegancia a sakkjátékban" címmel) és asz-Szúli. Az arab játék már kifinomult pozícióérzéket, előrelátást és megfontoltságot követelt. A bábok menetmódja, elnevezése ugyan más volt, de a mai játék lényege már az araboknál kialakult.
A játék pontos útját Európába nem tudjuk. Számos helyről kiindulhatott, a legvalószínűbb Kis-Ázsiából a Balkánon, Bizánci Birodalmon keresztüli betörése Közép-Európába. A 15. század vége felé következett az áttérés az úgynevezett "gyorssakkra". Ezt a fejlődést a fers (vezér) és a fil (futó) hatáskörének megnövekedése jellemezte. Addig ugyanis ezek a figurák csak egy, illetve két mezőnyi távolságra léphettek. Lassan kifejlődött a páros mérkőzések és versenyek rendszere is. Az első ismert közép-európai sakkversenyt például 1467-ben rendezték Heidelbergben. A gyors fejlődésben nagy szerepe volt az egységes szabályok kialakulásának és a könyvnyomtatás feltalálásának. Az első nyomtatott sakk-könyvet Günther Zainer adta ki Augsburgban 1472-ben, címe "Az aranyjáték" (Das Guldin Spiel) volt. A 17. századra pedig már minden megvolt, ami a mai sakkot jellemzi.
Az európai sakk korabeli fellegvára Spanyolország és Olaszország lett. Innen kerültek ki a legnagyobb mesterek, és sokáig e két ország sakkozói között dőlt el egy-egy bajnokság. Hegemóniájuk egészen a 18. századig tartott. Az európai udvarok buzgón áldoztak a sakkozás oltárán, királyok, hercegek és nemesek párbaja lett a sakk.
Így volt ez Magyarországon is. Sokáig azt hitték, hogy a törökök hozták be a játékot hazánkba. Ez azonban tévedés, ugyanis a sakkjáték legrégibb nyoma 1335-ből, azaz Károly Róbert idejéből való. Az első, név szerint is ismert, magyar sakkozó nő volt, mégpedig Aragóniai Beatrix, Mátyás király felesége. A neves sakkjátékosok sorába tartozott a hivatásos sakkozók mellett Benyovszky Móric, Széchenyi István, Erkel Ferenc, Nagy Lajos író és még sokan mások.
Végül pedig lássunk egy-két hírességet, akik a legújabbkori sakktörténelem világbajnokai voltak: Wilhelm Steinitz, Emanuel Lasker, Jose Capablanca, Alexander Aljechin, Max Euwe, Mikhail Botvinnik, Vassily Smyslov, Mikhail Tal, Tigran Petrosian, Boris Spassky, Robert Fischer, Anatoly Karpov, Garry Kasparov, Vladimir Kramnik, Viswanathan Anand !
Forrás: www.sulinet.hu hu.wikipedia.org
