Az a sakkozó, aki nem törekszik a maximális eredmény elérésére, a nyerésre, az rendszerint megelégszik a "megtámadja-megvédem" legegyszerűbb sakkműveletekkel. Ez nem a sakkjáték művészi formája, csak amolyan "favágás sakkmódra". Akik a sakk szépségeit felismerik, azok ennél többre vágynak. Játszmáik nem egyszerű sablonlépések, hanem szemet és lelket gyönyörködtetnek. Ahhoz, hogy ilyen játszmákat produkálhassunk, állandóan fejleszteni kell kombináló képességünket.
A kombináció a sakkjátékban bizonyos helyzetek kihasználása érdekében tett kényszerítő erejű lépéssorozat.
Leginkább azok a kombinációk vonzzák a sakkrajongókat, amelyek áldozatok révén valósulnak meg. Amikor nagyobb értékű figurát ajánlunk cserébe kisebb értékűért, akkor azt mondjuk, hogy áldoztunk.
A kombináció nagyon hasonlít a csapdához.
A különbség a kettő között, hogy a csapda nem kényszerítő erejű. A jó áldozati kombinációban viszont az ellenfél akár elfogadja az áldozatot, akár kitér előle, a kombináló fél kitűzött célja mindenképpen megvalósul.
Az áldozat segítségével megvalósul egy elképzelés, a kombináció eszméje, amely legfőbb célja az indítékok megváltoztatása annak érdekében, hogy egy olyan állás jöjjön létre, amelyben az újabb indítékok alkalmazásával előnyre tegyünk szert.
Tudom, ez egy kicsit bonyolultnak tűnik, de a következő példa segít majd megérteni a fenti gondolatokat.
Elemezzük a fenti állást:
Vannak -e gyengeségei a sötét figurafelállásnak vagyis milyen indíték vezérelhet bennünket a kombinálásban ?
Megállapíthatjuk, hogy sötét általánosságban nézve jól áll.
Egy ügyes kombináció segítségével azonban kihasználhatjuk az állás gyengeségeit, és az első látásra alig látható hiányosságokat.
Ilyen apró hiányosság sötét esetében igenis létezik.
A d7-en álló bástya védtelen.
De hát kötelező minden figurának védenie egymást ?
Nem, természetesen ez nem kötelező. A konkrét helyzetben azonban egy ilyen apró hiányosságot sikeresen kihasználhatunk.
Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni a világos figurák aktív felsorakozását sem, amely szintén fontos alapját képezi a következő kombinációnak. Lássuk világos eszméje hogyan valósul meg a gyakorlatban.
1. B:f6!
A minőségi áldozat mögött egy elképzelés áll - a kombináció eszméje. A g7 -en álló sötét gyalogot az F vonalra tereljük, amelynek eredményeként kitakarja a sötét királyt és világos már is támadhat.
A kombináció eszméje tehát a sötét gyalog G vonalra történő átirányításában rejlik.
1. ..., g:f6
Miután a kombináció eszméje megvalósult, új állás keletkezett, amely világost új indítékokra ösztönzi. Most már nem csak a bástya a támadás célpontja, hanem a király és a g7 bástya . Mindezt világos nagyon ügyesen egy lépéssel megoldja.
2. Vg4+, Kh8
3. V:d7 és világos figurát nyert.
Láthatjuk, hogy világos vezérét feláldozva egy sajátságos és új pozíciót állít fel a táblán. Egy normális játszmában a vezért elveszíteni annyit jelent, mint a játszmát elveszíteni, de a jelen esetben, a maximálisan aktív világos figuráknak köszönve, a vezéráldozattal a sötét király a h7 mezőre kényszerül, ahol védtelenné válik, és ahol gyors ütemben mattot is kap.
Vannak -e gyengeségei a sötét figurafelállásnak vagyis milyen indíték vezérelhet bennünket a kombinálásban ?
Megállapíthatjuk, hogy sötét általánosságban nézve jól áll.
Egy ügyes kombináció segítségével azonban kihasználhatjuk az állás gyengeségeit, és az első látásra alig látható hiányosságokat.
Ilyen apró hiányosság sötét esetében igenis létezik.
A d7-en álló bástya védtelen.
De hát kötelező minden figurának védenie egymást ?
Nem, természetesen ez nem kötelező. A konkrét helyzetben azonban egy ilyen apró hiányosságot sikeresen kihasználhatunk.
Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni a világos figurák aktív felsorakozását sem, amely szintén fontos alapját képezi a következő kombinációnak. Lássuk világos eszméje hogyan valósul meg a gyakorlatban.
1. B:f6!
A minőségi áldozat mögött egy elképzelés áll - a kombináció eszméje. A g7 -en álló sötét gyalogot az F vonalra tereljük, amelynek eredményeként kitakarja a sötét királyt és világos már is támadhat.
A kombináció eszméje tehát a sötét gyalog G vonalra történő átirányításában rejlik.
1. ..., g:f6
Miután a kombináció eszméje megvalósult, új állás keletkezett, amely világost új indítékokra ösztönzi. Most már nem csak a bástya a támadás célpontja, hanem a király és a g7 bástya . Mindezt világos nagyon ügyesen egy lépéssel megoldja.
2. Vg4+, Kh8
3. V:d7 és világos figurát nyert.
Lássunk még egy példát, amelyben a kombináció eszmei mivolta sötét pozíciójának szétrombolásában rejlik.
1. He7+, Kh8
Sötétnek nincs más lépés esélye, egyedül a vezért feláldozhatja a huszárért, de akkor már eleve elveszti a játszmát.
2. V:h7+
Váratlan csapás. Világos feláldozza vezérét, hogy szétrombolja a sötét király menedékhelyét.
2. ..., K:h7
3. Bh3+ és matt.
Láthatjuk, hogy világos vezérét feláldozva egy sajátságos és új pozíciót állít fel a táblán. Egy normális játszmában a vezért elveszíteni annyit jelent, mint a játszmát elveszíteni, de a jelen esetben, a maximálisan aktív világos figuráknak köszönve, a vezéráldozattal a sötét király a h7 mezőre kényszerül, ahol védtelenné válik, és ahol gyors ütemben mattot is kap.
Világos, aki előzőleg már egy figurát feláldozott azért, hogy figurái aktív pozíciót foglaljanak el a sakktáblán, egy ügyes kombinációval meg is nyeri a játszmát.
Források: Karakas Éva: Támadás a király ellen , Sport.Budapest.1976 Dimitrije Bjelica: Sahovska citanka Igor Bondarevski: Kombinacije u sredisnjici
